Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Angyalomhoz

, 164 olvasás, csendeseste , 1 hozzászólás

Álom

Hideg követ gördít a szél.
Ott, hol az eltört fűszál hadakról, vadakról mesél.
hol nemrég erdő, ott most pusztaság,
ott hol csak a görbe fákat húzta a lustaság,
Most hideg acél és akarat,
ezekkel ledöntök bármilyen falakat, hisz fegyverem pár száz csont és sok ezer penge,
Itt mindennek megvan a rendje, így a diadal nem lehet gyenge,
ezekkel megtartok hegyeket, tavakat.

Nevetve néz a tékozló vihar.
Ott, hol egy kígyó sem meltóztassék arra hogy megmar,
egyedül kíván a szükség hősöket, és a hajnali órákban már nincs bennem gyűlölet.
Ott hol már az éberség elhagy, öntudatlan cselekszem,
de nem félek mert őrangyalom fogja kezem.
Fényét felém emelve, dühét a rosszakra eresztve tettrekész,
de velem mindig gyenge.

Varom a pillanatot, hogy köszönetet mondjak.
Egy szál virággal emlékeket hozzak, a buta élet földi dacáról,
ott, hol megmentett Hádész hadától, lelkem bárdjától, és úgy nézzek tovább a világra,
ha mellettem van halhatatlan vagyok, és szememben az ő szeme fénye ragyog.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: csendeseste
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 6
Kereső robot: 12
Összes: 27
Jelenlévők:
 · arttur
 · Bánfai Zsolt
 · boszorka
 · Divima
 · hazugsagok
 · marisom
 · Tollas


Page generated in 0.0426 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz