Ahogy a filmeken pörögnek az óramutatók
követhetetlen sebességgel, úgy múlt az idő,
mikor tudtuk már, hogy az utolsó órák telnek
kettőnk között. Tekintetet, olyan csillogót, még
nem láttam, mint mivel akkor pillantottál rám,
mikor utoljára jöttem az elkerülhetetlen előtt.
Hanyadik éve emlékezem rád a megjelölt napon?
Hanyadik éve gyújtok gyertyát fekete-fehérre kopott
közös fotónk előtt? Nem érdekes. Csak az érdekes,
hogy nem fakul az emléke annak, ami huszonpár évig
történt, az utolsó idők előtt.
Megjegyzés: 2017. 11. 01.