Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerelemfa

, 221 olvasás, Venger_Debs , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

egyre inkább úgy érzem
véletlenül hullott éppen az én szívembe
egy arra szálló gyanútlan madár csőréből
ez a kipottyanó szerelemmag
Ámor másnak szánta nyilát
s valahogy én kerültem útjába
kikelt a mag termékeny
szerelemre éhes szívemben
óriási fává terebélyesedett
hihetetlen gyorsasággal
gyökerei keresztül-kasul körbefonták
szívemet és nem eresztik
kivágni kiégetni nem lehet hiszen
az magát a szerelmes szívet ölné meg
de ez a szerelem nem táplál - nem nem
elszívja erőm vérem életem
hatalmas lombja sötét árnyék szívemen
nem kértem s nem értem mi ez
s mivel érdemeltem
miért kellett ez nekem
nemszeretem szerelem
magamból ki nem téphetem
vinné magával bús szívem
éltető felemelő napsugaras
szerelem kell nekem
hogy dobogtassa telhetetlen keblemben
az életerőt s messzire vigyen
helyette a sors gúnyt űzve vágyamból
önnön keresztjére szögezte
egyetlen kincsem
szívből jövő szerelmem
saját farkába maró kígyóként
mérgezem veled életem
miért pont téged kell szeretnem?!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Venger_Debs
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 29
Jelenlévők:
 · hazugsagok
 · Kavics


Page generated in 0.0577 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz