Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Illatos fénykép

, 357 olvasás, Uccika , 10 hozzászólás

Halottak napja

Sárga tearózsák a kerítés rácsain,
ügyesen kúsznak egyre feljebb,
kapaszkodnak a nyárba,
apró cakkos-zöld levelekkel.
Szirmait féltőn érintetted,
mint pólyám hófehér szalagját.

Barackillatú kert, a fekete télben.
Ág-bogak szépen halomra rakva
fagyos földön fekszenek,
ahogy te is azon a délután,
mikor körömmel kapartál,
ástál egyre lejjebb,
nem hitted senkinek: a macska halott.
Egyedül maradtál.

Hiába próbáltam otthonod lenni,
múltadba vitt tőlem az idő,
meszes erekben lassan csordogált a vér.
„ Jó gyerek vagy! ” – mondtad,
míg egy rozsdafarkú illegett a fenyő ágai közt,
szívemben kalapált:
már a nevemet sem tudod.

Orvosságszagú kredencen
békés óraketyegés,
múlik az élet.
Ülsz, kitudjahányadik reggelen
narancsfény viaszbőröd karcaiban.
Csak bal lábadon billeg papucs.
Most nem pörölök.
„ Ne félj! ”, „Ne félj! ” – hajtogatom,
megigazítom inged csipkeszegélyét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halottak napja
· Kategória: Vers
· Írta: Uccika
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 21
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0395 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz