"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent",
mikor tágult szemekkel bámul az égre fent,
és azt sem tudom hogy nyári hajnalon
hogyan söpör végig a szél az álmokon.
Csak azt tudom, hogy lépkedek feléd
s olyankor kékebben mosolyog rám az ég,
meg azt tudom, hogy fázom nélküled
ha nem melenget óvó tekinteted.
Mert életem, étkem, mindenem te vagy,
légy gondolatom, kérlek el ne hagyj!
Bújok hozzád mint szegény árva gyermek,
és fohászos szívemmel úgy ölellek...
"Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. "
Megjegyzés: (Idézett sorok Radnóti Miklóstól)