Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szakadás pillanatai

, 245 olvasás, eszgyé , 4 hozzászólás

Bánat

Próbálom szavakba foglalni a jelent…
szeretném, óh, szeretném szépen írni…
törülni a könnyet szemeden,
az az érzés jön hát, csak ezt most bírd ki!

Nézzük egymást önfeledten, némán,
az illemtankönyvek nem segítenek..
Ki lettem, s ki volt ez a szép lány?
Lágyan homályosulnak a drága szemek.

Mondd te inkább, ne hagyj szólnom,
simítsd őszes halántékom, fejem!
Minden mozdulatban súlyos ólom.
Időn kívülre, ugyan hová rejthetem?

Hol találok neked helyet árva rózsaszín?
Ostobán elfutnék most e perc elől,
kincses várunk nézem, amint
puha robajjal szívünkben összedől.

Szétlazulnak színes szövedékeink,
íriszeden kihuny vezércsillagom,
menni kell, óh, messze, menni kell megint,
s fázni fogunk, tudom, egymás nélkül nagyon!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: eszgyé
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 26
Jelenlévők:
 · gszabo
 · kicsirigo
 · kisssp


Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz