Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Felperzselt hidak

, 201 olvasás, eszgyé , 3 hozzászólás

Megemlékezés

Felverdeső szívének
halk dobbanásait
felém sodorja az idő.

Eljönnek a percek,
mikor újra nyílnak
mélybe szédült őszikék.

A szál kitért csupán,
ám el nem szakadt,
lágy fuvallat himbálja,

úszik naplemente előtt
egy kallódó szonáta
tétovázva Ön felé.

Selyemfonálból ragaszt
légies, új hidat a ma,
alig tapinthatóan.

Képzelet játszik,
folyót álmodik, minek
partjai nincsenek.

Magánya párja hívja,
mely retten, megremeg,
s táncolva vár a mély felett.



Megjegyzés: Megj: a Hölgy majdnem megegyező című írása alapján

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: eszgyé
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 27
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0421 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz