Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őrzők

, 356 olvasás, Uccika , 9 hozzászólás

Magány

Hallgatag hegyek
mozdulatlan
csenddé ölelik a folyót.
Ágak karcolnak bőrömbe
skarlátbetűt,
míg naponta hangoddal
repüléssé szelídíted zuhanásom.
Könnyeim fényesen hullnak ölemre,
fényfehér virágokká nőnek
szélfútta álmaidban.
Belőlük fakad
ébredés utáni első mosolyod.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Uccika
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 214
Regisztrált: 1
Kereső robot: 30
Összes: 245
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1593 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz