Fáradt halvány mosoly az arcodon.
Látod? Ez Te vagy a tükörben.
Meggyötört nagyon az élet.
Halvány ezüst fénycsík az ablakon.
Tudod, ez rosszabb is lehetne.
De nem használnak az évek.
Szürke ezüst holt-tincs a hajadon.
Szíved a kor kerékbe törte.
De még nem vitt el a végzet.
Nem állsz félre, haladsz az utadon.
Felállsz a padlóra kerülve.
De tovább tart visszatérned.
Fáj a hátad, lábad is jól tudom.
De küzdesz, mert ezt is túléled.
Elment feletted az élet.
Fáradt halvány mosoly az arcodon.
Tudod, most magaddal beszélgetsz.
Magadra hagyott a végzet.