Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szörnyen hiányzol

, 208 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Az első tizenegy boldog,
gyönyörű év, sajnos már csak emlék.
Amit nekem adtál, mert a
szörnyű halál elvett tőlem, édes papám.
Pedig tudnod kellene, mérhetetlen
fájdalmat érzek, mióta elmentél.
Nem tudom elrejteni könnyeimet,
ha rád gondolok.
Fényképed ad némi megnyugvást,
mely előttem van, ahogy a gangon ülsz.
Megtört kicsi arcod mindent elárul nekem,
ahogy szeretettel felém nézel.

Életre szóló üzenetet kaptam akkor tőled,
mennyire szeretsz.
Köszönöm ezt neked, tudod,
nagyon nehéz elviselnem,
hogy nem vagy már nekem!
Látod?
Pedig már vénülök s nem szabadna,
hogy eluralkodjon rajtam fájdalommal teli hiányod.
Sajnos nem vagy mellettem, pedig szeretném
hallani csendes halk szavaidat.

Megjegyzés: 2005. március 1.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 36
Regisztrált: 4
Kereső robot: 15
Összes: 55
Jelenlévők:
 · Erdossandor
 · gszabo
 · PiaNista
 · VDavid


Page generated in 0.0342 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz