Csendéletként virul a konyha asztalán
Ínyet csiklandani egy fürt érett banán.
Vacsora teltével aki arra téved,
Megdesszertezi az elmúlt estebédet.
Arra téved papa, arra téved mama.
Apadni kezd a fürt édességtartama.
Persze arra téved - ki ha ő nem - Pityu,
Szertelen gyermekük, hatéves kisfiú.
Zárójelben legyen hallkan megjegyezve,
Illemtanből Pityu nincs túl eleresztve.
Nem sok jó modort tűr a repertoárja.
Kezében egy banán, nagyra tárul szája.
Beburkolózik egy pár pillanat alatt.
Pityu kezében az üres bura marad.
Lezserül ledobja a konyhapadlóra,
Mintha a szemetes nem mellette volna.
Változik a színtér, - anya a konyhában.
A mosatlant szedi össze hamarjában.
Útját keresztezi a banánhéjcsapda.
egyensúlyt veszít egy rövid pillanatra.
Ami kezében van, szanaszéjjel repül.
Anya kiütéssel a padlóra kerül.
Vadul szidja párját, meg a lemenőit,
Hogy más volt a ludas, fel sem is vetődik.
Talpra tápászkodik, sajog a tompora.
Írígylésre méltó homlokán dudora.
A konyhaablak az utcára van nyitva,
A banánhéjat az utcára hajítja.
Sötét kis utcának sötét a járdája.
Sétáló fazonnak arra van járása.
Lapul a banánhéj sunyin, alattomban.
Léptek közelednek, de egy tompán koppan.
Néhány szemrevaló korcsolyapiruett,
Káromkodás hangja száll az utca felett.
Benn is jól hallható, akkora a robaj.
Ahol eltanyázik, majd feltör az olaj.
Talpra áll a fazon, mint pár perce mama.
Neki is sajog, de apad a szidalma.
Kezéből a cudar most repül helyére,
A járda melletti szelektív edénybe.