Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Eljöttél hozzám

, 189 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Csillagos ég alatt álomra csuktam
bánattól könnyező szemeimet.
Mintha valaki azt súgná,
aludj csak szomorú kisbogár.
Szólalt meg egy kedves hang.
Ne hidd, hogy alszol már, hisz
én vagyok az, a nagyapád.
Akit mindig arra kérsz, mielőtt
aludni térnél, hogy látni szeretnéd.
Tudod, ilyenkor boldog a szívem,
mert hallak, drágaságom.

Tényleg te vagy az, édes drága papám?
Én vagyok az, drágám, látom könnyes arcodat.
Csak a boldogság könnyei, drága papa,
mert eljöttél hozzám.
Ne hidd, hogy elhagytalak, drágám,
mert mindig veled vagyok.
Onnan fentről is látlak, ha szomorú
vagy, akkor sír az én lelkem is, drágám.
Kérlek, papa, ne engedj el soha!
Nem tudlak elengedni,
a perceket évekre hosszabbítanám,
hogy örökre velem maradj!
Drágaságom ne sírj!
Mosolyogj még egyszer rám,
ahogy gyermekként tetted, drágám, hogy
mosolyod emlékével térhessek vissza az angyalok országba.

2004. augusztus 11.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Blog
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 73
Jelenlévők:
 · Erdossandor
 · taxus_baccata


Page generated in 0.1217 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz