Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Én vagyok

, 117 olvasás, RealEnigma , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Színpadon állunk amióta megszülettünk.
Vannak ránk kényszerített szerepek, melyeket bénán alakítunk, mert nem illik a karakterünkhöz.
Vannak önként vállalt szerepek, amik jól állnak még akkor is ha bakizunk közben.
És van mindig elvárás.
Legyenek ők a közönség ebben az esetben.
Tapsvihar akkor jár, ha mindenkinek tetszett az előadás.
Legyél vidám, nagyszerű, okos és ügyes, na és persze legyen rajtad maszk. Az álarc, amit még gyermekkorodban rád húztak.
Le akarod venni, mert már kinőtted úgy érzed?
Senki sem kíváncsi a karikás szemedre vagy a ráncaidra. Felelj meg mindig mindenhol az elvárásoknak!
Lázadó vagy s vállalod magad? Álarcod eldobod a sarokba?
Nos, készülj fel a legrosszabbra. Paradicsomzápor az arcodba.
De egyet soha ne felejts!
A függöny ha lemegy, csak te maradsz mögötte.
Leülsz a színpad szélére, kezedbe nyomják a tükröt, hogy készíts új sminket.
Biztos, hogy akarod? Biztos, hogy a tükör nem torz?
Én úgy döntöttem felállok s a torz, mindenkinek megfelelő tükröt messzire dobálom.
Álarc és smink nélkül játszom. Nincs tapsvihar? Nem szeretem a nagy zajt.
Előveszem kopott zsebtükrömet, s végre azt látom akinek születtem.
Lekerültem a címlapról? Sebaj. Úgy sincs jó fénykép arcom.
Látom a ráncaim és látom sápadt, fáradt arcom. De ez én vagyok!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ez+az
· Írta: RealEnigma
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 3
Kereső robot: 10
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Öreg
 · PiaNista
 · Ravain


Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz