Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy nemzet nevében… (okt. 23.-a elé…)

, 275 olvasás, barnaby , 0 hozzászólás

Ünnep

Csordogál a fény, szivárványt szitál.
Hunyorog a szem, írisze irizál.
Bolond-karikák suhannak előttem,
sötét a világ, elfutnak előlem
a házak, szaladnak botolva a fák.
Add a kezed, legyél Te a cövek!
Kikötném magam, ha a kövek
sem repülnének ki lábam alól
messzire el. Megvárnak valahol,
hisz tehetetlen mind a tömeg.
Lehúz a Földnek minden szenvedése.
Hitted, hogy lehet, ám de mégsem
repülhetsz. Súlyos teherben a szárnyad,
röghöz köt ezredévnyi gyalázat.

Vakít a fény, csak káprázik a szemed.
Lábad alól a földed, ki vette meg?
Mondod; "lehet, hogy holnap disszidálok"
nincs levegő, megfojtanak a kiskirályok.
Nem marasztal már az akácnak illata.
Remény sincsen ott, ahol nincs Haza.
Sem biztos ébredés, mert az álom is éber,
a holnap ingatag, bárhová is nézel.
Elsiratod a Szót, a kenyér illatát,
a nevet, melyet belevésni a fák
derekába, oly szerelmesen tetted.
Nem kértél, csak adtál. Életed egészben.
Vesszen a gazság, hulljon le szemérem,
győzzön az Igazság, egy Nemzet nevében!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ünnep
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 25
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Nick Jagger


Page generated in 0.0448 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz