Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Káosz

, 401 olvasás, qqcska , 5 hozzászólás

Somolygó

A világ végén, a semmi szélén félig kiszáradt bányató
Partjára érve vizébe szürcsöl egy patkolatlan bányaló.
Eszi vagy issza - eldönthetetlen, víz alig,
tömény békanyál.
Kisdolga akad, - megfűszerezi. Így is ízlik, hisz ég a nyár.

A semmi széli lápvidék partján, dőlésre készen vén tanya.
Lakója indul épp bevetésre, egy riasztóan rút banya.
Hónapos szennyes a hóna alatt, a tóhoz készül mosásra.
Ha véghezviszi, a tömény retek beledúsul a mocsárba.

Dolgait tevő vén bányamén - leér mellé a bányarém.
Távolságuk megfelezendő - a trutymó szélén áll egy gém.
Megnézik egymást, s végzik a dolguk, ki hangosan, ki csendesen.
Egyik lefetyel, másik mosni kezd, egy fél lábon áll feszesen.

Merül a ruha, megemelkedik a rémes banya tompora,
Jobban megnézve bízvást lehetne a vén bányaló rokona.
A sulykolástól bányalég feszül. Nem illene, de illana.
A biztosíték kimegy a lónál, megbokrosítja illata.

Felágaskodik, akkorát horkant, hogy a rút banya riadva,
Egyensúlyt vesztve előrebillen. Fejjel esik az iszapba.
Megnyugszik a ló, mosolyog a gém, kapálódzik a bányarém.
Siessünk gyorsan segítségére, hogy jól végződjön a mesém.

Kanalas pajtás mögé tipegve barátságosan megcsípi.
Heves fájdalom-rugó-erő a banyát lóhátra repíti.
Libbentve szárnyát sártól csöpögve a rémség vállán ül a gém.
Pocsolya-fehér tundra-alsóval fején vágtat a bányamén.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: qqcska
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 2
Kereső robot: 37
Összes: 363
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.205 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz