Szóval Sellő Sally
Elringatózott a kékítő szédület ormán:
Orkáncsend vala, libikókán ingott a peron,
A porcelán kulcscsontok vézna öltönyben
Távoztatták a fanyar eleganciát;
A maszkulin védkarok a vagonon helyüket váltották,
S a haloványan rajzolt pedáns Pygmalion valahol, valamiképp
Nyelvgyökön csattant.
Orkáncsend vala, tüdővé lett embólikus a kopoltyú.
Szikrát csettint a tribüni szinkópa,
Izzik a szomorú szivar, lódít a torokgombóc,
Mikrofonba csordul, s ében Éden szoprán hamva.
Manírban kékellik a klub zsarátja,
Alatta talizmán a sólet palatok halotti bárkája:
Elfojtott üvegcsénkben megtört a kilét,
Rojtban rongy vízió -
Szóval Sellő Sally ficánkol,
Dobálja az oxigén:
Elfelejti, hogy tüdő van
Kopoltyúja helyén.
Rontott egyedül, kiigázta a magányt,
Fennakadt szálkából a szeleburdi halált,
A szálka mámorából:
Az álom szinopszisát.
Orkáncsend vala, libikókán ingott a peron:
Füzérbe kulcsolt lyukas szoprán, halvány bariton.
Elringatózott a hamvadó szédület színpadán,
Meddő mámor vagonján.
Megjegyzés: 2017. 10. 17.