Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gép üzen

, 194 olvasás, ritmussolt , 0 hozzászólás

Ezerszín

Gép üzen fáradt őszi levélről,
írottról, mely kihull ág-kezemből,
elmulasztott évek bohémsága,
érzem én, nem aggaszt fényt a fámra.

Megfagyni készülő esőcseppek
langyos avarban engesztelődnek.
Szépasszonyoknak szemsugarából
nyarat fon idő, a mindig bátor.

Ájult levél, várható a sorsod,
ezt magadnak sohasem kívánod.
Kísérletképpen szobában mag kel,
csíralevél álmot felejt reggel.

Diák örül, jutalom jár érte,
rég öntözi, a látvány megérte.
Levélbánat kint és avarhalál,
bent zöld élet gondozóra talál.

Vajon elmegy-e az én levelem?
Elektromos mosoly int a neten.
Nem az, mintha kézmeleg a festék,
ha kinyílt az illatos boríték!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: ritmussolt
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 4
Kereső robot: 10
Összes: 31
Jelenlévők:
 · arttur
 · Destiny
 · Divima
 · gszabo


Page generated in 0.0429 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz