Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszi vágta

, 214 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Természet

Napok, hetek követik egymást,
gondok-bajok halmozódnak.
Már tornyokat lehetne velük építeni.
Gazdag lehetnék s a felhőket
magasból láthatnám.
De a földön járok s örülök a színes avarnak,
amellyel megajándékozott az ősz.

Fehér lovamra felpattanok,
testünk csodás összhangban mozog.
Érzem lelkünk vidámságát,
ahogy vágtázunk az erdőn át.
Selymes sörényét markolom,
letéptem minden gondot magamról,
újra szabad vagyok.
Hófehér dallamos avar csörtetését
egy őzike panaszos sírása töri meg.
Ölembe veszem, bár tiltakozik.
Subámmal betakargatom.
Patak partján megpihenünk,
hófehér fejét fejemre hajtja.
Boldog vagyok, mert érzem, szeret.

Tüzet rakok, így melegszünk.
Köszönni jött a hold is,
vendégként érkeztek a csillagok.
Sokáig élvezem társaságukat,
de álomra csukódik szemem
s szívembe zárom a boldogság ízét.



Megjegyzés: 2012. október 13.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Hypnos
 · Pekka
 · quentin


Page generated in 0.0444 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz