Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szabadság tizenkét napja

, 240 olvasás, jeneyi , 2 hozzászólás

Megemlékezés

Gyönyörű volt ötvenhat ősze.
A nap meleget ontott nyári
tűzzel; parázslott nyakra-főre.

Tanítás után ingbe bújva
indultam arra, hol tömeget láttam,
buzgón skandálva újra-újra:

"Rákosit a Csillagba,
megvan még a cellája! "

A tömeg békésen menetelt.
Időnként jelszavak hangzottak;
népakarat kért és követelt.

Forradalmunk Szegedről indult,
követte Pest. Utcán-tereken
alkonyatra ezernyi fény gyúlt.

Tizenkét nap élt szabadságunk:
egységbe forrt spontán lázadás.
Szabad világ, amire vártunk.

A Nagy Testvér rendet akart.
Megannyi tank ellen hiába
küzdöttünk; a harc hamvába halt.

Harmincnégy év után a remény
újból zászlót bontott volna,
de megalkuvást szült zord telén

az önös érdekek szólama,
s a szabadság helyett vad viszályt
hozott az igazság látszata.

Szabadon élj, félelem nélkül!
Csak oly korban lehetsz bűntelen,
ha vallott lényed magába békül.

************

"A Dömötör napi hideg
szél hosszú, kemény telet ígér. "
Öltözz fel jól! - hiszed, nem hiszed.



Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. szeptember végén

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: jeneyi
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 23
Jelenlévők:
 · GoldDrag


Page generated in 0.0588 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz