Gyönyörű volt ötvenhat ősze.
A nap meleget ontott nyári
tűzzel; parázslott nyakra-főre.
Tanítás után ingbe bújva
indultam arra, hol tömeget láttam,
buzgón skandálva újra-újra:
"Rákosit a Csillagba,
megvan még a cellája! "
A tömeg békésen menetelt.
Időnként jelszavak hangzottak;
népakarat kért és követelt.
Forradalmunk Szegedről indult,
követte Pest. Utcán-tereken
alkonyatra ezernyi fény gyúlt.
Tizenkét nap élt szabadságunk:
egységbe forrt spontán lázadás.
Szabad világ, amire vártunk.
A Nagy Testvér rendet akart.
Megannyi tank ellen hiába
küzdöttünk; a harc hamvába halt.
Harmincnégy év után a remény
újból zászlót bontott volna,
de megalkuvást szült zord telén
az önös érdekek szólama,
s a szabadság helyett vad viszályt
hozott az igazság látszata.
Szabadon élj, félelem nélkül!
Csak oly korban lehetsz bűntelen,
ha vallott lényed magába békül.
************
"A Dömötör napi hideg
szél hosszú, kemény telet ígér. "
Öltözz fel jól! - hiszed, nem hiszed.
Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2017. szeptember végén