Ahogy repülnek az évek,
elmúlnak a szép remények,
s vele a gyermekévek.
Mely felhőtlen, s
boldog, arcod olykor
vidám, néha bánatos,
ilyenkor édesanyádhoz futsz.
Ki meleg szavaival vigaszt,
s támaszt nyújt, ijedt szíved
megnyugszik, s átöleled.
Az édesanyád, ki
veled van akkor is,
ha bánt a világ, nála
vigaszt, s támaszt lelsz.