Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Zárlatok

, 263 olvasás, marisom , 4 hozzászólás

Ars poetica

lábat lógáz
a táj
hinta-palinta
kékfestő
az ég

aztán fű
egészen egyszerű
aludhatnál
de már késő
ébrenléted

kacagó-síró
Janus arc
a hajópadló
ráncain
Teréz anya

utolsó kezét
is eltemette
ha megírnám
a boldogságot
belehalnék

ring a gondok
gondolája
szürkén-szerényen
anyám
sohasem volt szája

Van Goghnak
volt sütnivalója
a fülét vágta
nem a fejét
én rám szavazok

mert a reggel
ad lelkemből
egy darabot
elfogyok
csontom kóbor

kutya rágja
így marad
egy-két atom
felsír
a hátamra

kötözött
csecsemő
mert nincs mit
nincs mit
enni mást

csak magad
az ámuló
cseppeket
figyelem
lágy vihar

a magzatvíz
visszavisz
anyánk
keze
megilletődve

elver apám
te szeretsz
Istenem
talán
akkor

megölelte
annak a
valaminek
az arcát
sós vizet

fecskendezett
a szökőkút
peremére
tenger hömpölygött
pedig a semmi

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: marisom
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 337
Regisztrált: 1
Kereső robot: 35
Összes: 373
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2483 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz