Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gombócba gyűrt álmok

, 236 olvasás, mermaid , 8 hozzászólás

Sajgó lélek

Hajnali fényből hajtogattam
magamnak ábrándokat,
de jött a reggel,
s a nap gombócba gyürte álmaimat.
Majd délelőtt teríti rám
százezerszám a sugarat,
és dél felé elhitetné
hogy semmi sötét nem maradt:
nincs árnyék, nem lapul homály sehol,
nincs bántás, nincs magány,
de kételyét feszíti rám
az álnok hosszú đélután.
Estére aztán új remény
dúdolja nekem dallamát,
hogy jön az éj s az álmaim:
megannyi igaz jóbarát.
Te jössz felém - úgy vártalak
- igazzá bűvölöd magad.
Csak egy a baj, hogy újra jön
az álomtolvaj virradat...



Megjegyzés: 2015. szeptember 5.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: mermaid
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 213
Regisztrált: 3
Kereső robot: 25
Összes: 241
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1565 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz