Hajnali fényből hajtogattam
magamnak ábrándokat,
de jött a reggel,
s a nap gombócba gyürte álmaimat.
Majd délelőtt teríti rám
százezerszám a sugarat,
és dél felé elhitetné
hogy semmi sötét nem maradt:
nincs árnyék, nem lapul homály sehol,
nincs bántás, nincs magány,
de kételyét feszíti rám
az álnok hosszú đélután.
Estére aztán új remény
dúdolja nekem dallamát,
hogy jön az éj s az álmaim:
megannyi igaz jóbarát.
Te jössz felém - úgy vártalak
- igazzá bűvölöd magad.
Csak egy a baj, hogy újra jön
az álomtolvaj virradat...
Megjegyzés: 2015. szeptember 5.