Létezik valahol másik jövő,
remélhetem ezt a vágyam talán?
A múltam már elavultan figyel
fáradt sorsom jéghideg asztalán.
Lehetséges? Nem tudom.
Ám ha esetleg megtalálom azt
a reményt adó virágos ösvényt,
lesz-e valaki, aki elkísér
és a végén tisztel engem, hősként?
Mit őriznek meg az almanachok,
miről áradoznak a krónikák?
Angyalok kísérnek-e utamon
vagy véres töviseken tolnak át?
Oly könnyedén sodródom-e tova
a lélekvesztő útvesztőiben,
hogy szinte egy lélegzetvétellel
érek célt és közben lelkem pihen?
Vagy tán ezernyi korhadt lépcsőfok
szúrágta lyukas pallóin futok
s tonnányi terhet hordva vállamon
a kínzó pokol tüzébe jutok?
Lehetséges? Nem tudom.
Ha létezik akár másik jövő
és ha választhatok, nekem mi kell,
csak azért is maradok utamon
a saját jó-rossz emlékeimmel!