Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Így alakult

, 224 olvasás, VDavid , 2 hozzászólás

Magány

Véráztatta szellő simogatja a tájat
S fodrozódik a naplementében,
Mint a bosszú barázdái szívemen s lelkemen
Csalfán szegezve őket oda a hamis szerelem

Vörösre festi az eget a földet,
S poklok poklává téve a mennyet.
Keserűvé válik a méz is,
Mi oly édes volt előtte,...

Míg nem, már nem érzem az ízeket
fakónak s szürkének látva a színeket,
Csak egy halk mondat, mi itt rekedt.
Elűzve mindent, színeket s ízeket!

Nem volt más és nem káprázat vagy látomás
Eg veled ez a végállomás!
Szólt hozzám, majd hamisan
Kitépve lelkemből azt mi jó órálisan!

Csak egy csepp vér mi maradt, a remény is tova szaladt.
S mit felkapott, a szél vele simogatá a tájat
az maradtam magam!
“ a dárda mi felnyársalja a lenyugvó napot “.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Destiny
 · PiaNista
 · zitaolah


Page generated in 0.1078 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz