Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Többé ne nyíljatok virágok

, 197 olvasás, Csomor Henriett , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Aki szégyelli, az
nem érdemli verseim.
Pedig szívem mélyén
féltve őrzöm gyöngyszememet,
mint egy becses ékszert a dobozában.
Fekete szörnyként megmérgezte,
s kegyetlenül szétrobbantotta
gyémánttükrös ártatlan szeretetem.
Elfojtani késztette bennem érzéseim.
Dühömben szálanként kitépem magamból
a sok szép virágot, hogy többé ne nyíljanak.
Erőmnek erejével könnyek nélkül
földbe tiprom mind, hogy
örökre feledésbe merüljön.
De lelkem tengere újra megnyugszik!
Már nem is hullámzik,
csak csendesen loccsan a kövekhez.


Megjegyzés: 2017. július. 09.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Csomor Henriett
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 4
Kereső robot: 18
Összes: 57
Jelenlévők:
 · arttur
 · frank
 · Öreg
 · SzaGe


Page generated in 0.0495 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz