Aki szégyelli, az
nem érdemli verseim.
Pedig szívem mélyén
féltve őrzöm gyöngyszememet,
mint egy becses ékszert a dobozában.
Fekete szörnyként megmérgezte,
s kegyetlenül szétrobbantotta
gyémánttükrös ártatlan szeretetem.
Elfojtani késztette bennem érzéseim.
Dühömben szálanként kitépem magamból
a sok szép virágot, hogy többé ne nyíljanak.
Erőmnek erejével könnyek nélkül
földbe tiprom mind, hogy
örökre feledésbe merüljön.
De lelkem tengere újra megnyugszik!
Már nem is hullámzik,
csak csendesen loccsan a kövekhez.
Megjegyzés: 2017. július. 09.