Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Alias osteosarcoma

, 230 olvasás, Aevie , 19 hozzászólás

Ezek vagyunk

Még sütök neked útravalót
meg is fésüllek
úgy simítva
cirógatva téged
talán csókot is kapsz
igazit, érzékit
benne lehet mindenem
kettőnk ismerkedése
azon a halálos éjszakán
- a kőre löktél
hátamon a tűz égett
mellemen a végzet
ahogy fájni kezdett
felszakadó szívhártyámon
a zakatoló haldoklás -

szeretlek
mert a múltam vagy.
Legyőzött harc
túlélt lidérc-lelés
iszonyú rettegés
föld alól villanó szellem.
A rettenet,
képzeleteket felülmúló kín
mély, végtelen csapás
véres döngölés
és sosem múló öröklét,
de most elmész…
Itt hagysz, te szép…
ajkad hajlatán hadd legyek a sejt
vidd ajándékul tőlem,
hogy mással is gyengéd légy…
Csak okítsd őket
csak ne bánts, ahogy engem,
ők ártatlan gyámoltalanok,
nem bírják úgy a poklot,
ahogy én.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 52
Regisztrált: 10
Kereső robot: 26
Összes: 88
Jelenlévők:
 · aron
 · bArthAKata
 · boszorka
 · Destiny
 · Divima
 · Géptelen
 · GoldDrag
 · Magyar Anita
 · Mysty Kata
 · Sheodon


Page generated in 0.2132 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz