Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Eltörve

, 185 olvasás, eszgyé , 2 hozzászólás

Megemlékezés

Ma már bátrabban mernék Önnek írni,
bár félek, hogy célra ez sem vezet,
kapcsolatunk, hisz tudja, nem volt idilli,
felemlegethetne pár kínos nevet..

Ahogy én se, Ön sem volt egy angyal,
bár szeretnénk szépíteni múlt időnk,
őszünk után a tél köszöntött faggyal,
s könnyet ejtettünk egymásért messziről.

Kedves lénye előbb zárta be a kaput,
elveszejtve valahol végleg azt a kulcsot,
s felszántva az utat, amely arra fut,
kioltva a tüzet, amit bennünk gyújtott.

Elköltözött aztán, sok évet vártam azóta,
talán megtalálta újra a reményt..
Higgye el, bennem is megállt az az óra,
elmosva azt a régi szenvedélyt.

Eszembe jut, perceink közt volt lapos, kiváló,
talán öregszem én is, hogy újra írok, lehet,
talán nem hűlt ki mégsem az Önre váró
semmibe tapintó megmaradt érzület.

Eltörve belül azért csak magára vágyom,
megbocsáthatna már romlékony szívemért,
csöndes őszülésben egyre ezt kívánom:
két kezembe zárni drága két kezét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: eszgyé
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 16

Page generated in 0.0206 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz