Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Utolsó csepp

, 229 olvasás, VDavid , 2 hozzászólás

Düh

Jéghideg lángok ölelik lelkem,
fégtelen haragom akár a viharos tenger,
mi tajtékos s zavaros. még is csendben várja az utolsó csepp esőt
mikor ha lehull s megtelik medre.
kiönt majd s magával ránt mindent a mélybe!

Egy csepp eső csak egyetlen egy,
és mit tornádónak hívtál, az a torkodig megy.
Felperzseltek lángjai mindent, úgy hiszed?
egy fagyott lélek egy kihűlt testben,
mire megy?

De eljő a hajnal, mikor a tornádó elindul,
eljő a hajnal, mikor a tenger is medréből kifordul,
és amint e kettő eggyé válik,
S midőn az mi porból lett az újra porrá tétetik,
s te ki, mit azzal tettél veled is az tétetik...

Vér a vérből, egy szó sem jut ki a csendből,
könny a könnyből, s nem látszól az esőtől,
veríték a verítékből, lángok falnak fel belülről,
Szív a Szívnek. egy dobszó mi lesz majd az utolsó,
elveszi okát létednek, csak hamuja marad lelked üres ketrecének...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Düh
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 6
Kereső robot: 15
Összes: 33
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · Kavics
 · Magyar Anita
 · Öreg
 · Tiberius
 · vargaistvan


Page generated in 0.0577 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz