Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszbe fordul

, 349 olvasás, leka , 4 hozzászólás

Természet

Most összefolyik a szín, az árnyék,
lankadó lombot hűs eső mossa,
levélrengeteg csodára vár még -
gyűri az idő, s földön tapossa.

Messzi járnak már a gólyák, fecskék,
gondolatban én is velük szállok,
összefolynak nappalok, s az esték -
hová tűntek el a nyári álmok?

Szívemben dobog meghitt délután,
melegség járja át a lelkemet,
emlékeimmel várok tétován,
míg tarkaság keservet betemet.

Bennem, s köröttem mennyi változás,
új csodáival eláraszt az ősz,
nekem több, mint hitvány ábrándozás -
átölel, mint egy régi ismerős.


Megjegyzés: Ligeti Éva, 2017. 09. 29.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 28
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0391 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz