Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mrs. Robinsonom

, 202 olvasás, eszgyé , 4 hozzászólás

Hiányzol

Hamvadtam, égtem csókos ajkán,
félig szívott parázs cigarettaként,
s úgy fújta ki ernyedt füstkarikám,
mint megunt, kiolvasott regényt.


Mélytüzű sötétszín szemében
felnőtté lettem, akár a kisdiák.
Leckét adott szerelméből éjen,
gyönyörködtek bennük a parti fák!

Óh, én is édes mézre vágytam,
mely telt, érett kaptárban terem,
csecsre bukni gyöngén, aléltan,
s bújni, bújtatni kezem melleken.

Kívánva húsom, s ifjúságom hevét
magához hajolni hogy hagyott!
Elcsábított egészen, szép szemébe nézve
szomjas vonzásában engedtem el magot.

Miért nem érti most buzgó vágyam?
Kínban fogan, epedve hő kegyét.
Engem tönkretesz nem múló hiánya,
nem bírom egyedül e szenvedélyt!

Miért nincs most itt, átölelve fejem?
Reményt adna újra becéző szókkal,
Magát álmodom azóta szüntelen,
e tüzet nem lehet oltani csak csókkal!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: eszgyé
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 27

Page generated in 0.0393 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz