Az álmos város mord szívében
mélyen alszik a csend,
pislogó, öreg lámpák fényében
születik a rend.
Nem él a szakadékok mélyén
ember, csak odafenn.
Hosszú utcák andalognak
a városból kifelé,
friss gombával a zsákjukban,
baktatnak hazafelé.
Ha ők a tisztáson napoztak
a lángoló hőben,
ki dolgozott a városban,
a szemetes tereken?
Milyen egyszerű, te mégsem
ismered rá a választ,
költőietlen szövegemért
megöl a bűnbánat,
elfogadok mindent most,
amikor semmit nem tudok,
de, ha mégis értek hozzá,
érthetően leírom,
a sok hibát én senkinek
a szemére nem hányom!
Megjegyzés: JA-nak