Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Visszapillantás

, 208 olvasás, eszgyé , 8 hozzászólás

Megemlékezés

Vigyázzak…,
tudom, sok jel óvva arra int,
de e nyelv és az érzés örök,
s bár elválni látszanék ujjaink,
több van belül, mi összeköt.

Magának gyönyör verset írni,
mert válasza édesen visszacseng,
melyet belsőm várni alig bírt ki,
s nevetése bennem szépet teremt.

Talán csak ez apró kincsre vágytam,
amit Ön nekem magával hozott,
s felismerni a múlandó világban,
hullám után hajót, mint vízen fodrozott.

Köszönöm az órát, s a viszont-tekintetet,
megérint, mint láthatatlan ölelés,
köszönöm a kislányt, s az asszonyi szemet,
szavam elmondani mindezt kevés!

Hogy mégis vigyázzak:
tudom, sok jel óvva arra int,
de e nyelv és az érzés örök,
s bár elválni látszanék ujjaink,
több van belül, mi összeköt

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: eszgyé
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 15

Page generated in 0.0364 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz