Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Tükröm, tükröm

, 227 olvasás, talina , 5 hozzászólás

Fantasy

A terem zsúfolásig megtelt. Az első sorokban a királyi család és az udvar jeles képviselői kaptak helyet. Hátrébb a kevésbé nemesek, de még pénzesek. S a társadalmilag nem túl megbecsült, egyszerű emberek a karzaton tudtak letelepedni.
A padsorokkal szemben, a királyi tanács pulpitusának háttal vörös uniformisukban délcegen feszítettek a katonák. Köztük földig érő köpenyben néhány varázsló állt, jó okkal.

Amikor az oldalajtón, őrei gyűrűjében belépett a vádlott, a terem elcsendesedett. A katonák kardot rántottak, s a csillogó pengék hegyét kesztyűs kezükben tartva határozott harckészültségbe álltak. A varázslók köpönyege alól előbújtak a mágiát birtokló kezek.
A gonosz királynő korona és drága kelme nélkül is fenséges volt. Haja szorosan hátrafogva, arcán félmosoly. Pillantása nem kevéssé volt hátborzongató, mint amikor hatalmának teljében volt. Egészen pár hónappal ezelőttig.
-Álljanak fel! - zendült egy határozott hang, s a királyi tanács kilenc tagja bevonult a terembe. Mágusok és jogdoktorok közösen kellett döntsenek a királynő ügyében.
-Gonosz Királynő! - szólt a tanács főbírája. - A vád Ön ellen felségárulás, hatalommal való visszaélés, gonosz varázslat használata és hogy meggyilkolta a trónörökösnőnket. Többször is. Beismeri a vádakat?
-Igen. - A vádlott szavai nyomán izgatott moraj támadt a teremben. - Ám vannak enyhítő körülmények, melyeket a tisztelt tanács elé kívánok tárni.
-Kénytelenek vagyunk Önnek megadni ezt a lehetőséget.
-Ebben az esetben kérem, engedélyezzék komfort mágia használatát a teremben.
A tanács tagjai rövid megbeszélés után bólintottak. A legidősebb varázsló azonban szólni kívánt:
-Gonosz Királynő! Figyelmeztetem, hogy a tiltott mágia használata azonnali, helyszíni kivégzést von maga után. Felesleges visszaélnie a jóindulatunkkal.

A vádlott, egyben védő, kecses meghajlással jelezte, hogy tudomásul vette a figyelmeztetést.
-Szeretném tanúnak szólítani megboldogult királynőnk komornáját! - zengett a határozott bejelentés, s abban a pillanatban a tanúk székében megjelent egy hajlott hátú, idős asszony izgatottan tördelve a kezét. Nehezen, de végül megértette, milyen erő és miért repítette ide kis szobájából. A királynő egészen közel lépett a tanúhoz, a szemébe nézett.
-Felismer engem?
Az öreg komorna először azonnali nemet intett, majd lassan kiült arcára a felismerés.
-Hát persze! Maga volt a gyógyfüves, aki segített a királynőnek! - a terem felhördült a döbbenettől. - Egy kosárnyi füvet hozott, de furcsa módon senki nem főzött belőlük levet. Azóta sem tudom, hogy csinálta...
-Tisztelt Tanács! Kérem engedélyezzék az emlékeim kivetítését!
A bírák a varázslókhoz fordultak, gyors kérdések után az őrködő mágusok egyike egy nagy tükröt varázsolt a terembe. Jól látható volt mindenki számára. A vádlott a halántékához emelte bal kezét, majd mintha egy madarat eresztene szabadon, gyengéden a tükör felé tessékelte azt, amit a tenyerében tartott. A tükör ezüstfénnyel felvillant.

A királynő a hálószobájában ücsörgött. Reggelije érintetlenül aszalódott az ezüst tálcán. Szürke arcszíne napok óta tartó szobafogságról tanúskodott. Kedvetlen és ideges volt. A szolgák csak a legvégső esetben merészkedtek a közelébe. Halk kopogás után egy fiatal lány lépett be az ajtón mosolygósan. Az erdei népek öltözékét viselte, lábbelije is fekete földtől volt nehéz. Karján fonott kosár, roskadásig rakva illatozó növényekkel.
-Felséges királynőm! Segíteni érkeztem. Az erdő népének minden tudását hoztam magammal. Ha rám hallgatsz, pár hónap múlva trónörökössel ajándékozhatod meg uradat.
-Ugyan, mit tudhat egy parasztlány? A világ minden tájáról jártak itt tudós férfiak, javasasszonyok, mégse segített senki a bajunkon.
-Mert Felségedet nem meggyógyítani kell. Meg kell tanulja, hogyan gyújthat szerelmet férje megkeseredett szívében. Hisz férfi nélkül nehéz volna anyává lenni. - mondta a leány, s mielőtt még a királynő kikérhette volna magának a sértést, a kosár füvet találta az ölében. Az illattól megnyugodva beszélgetésbe elegyedett a leánnyal. Megegyeztek abban, hogy a lány és a füvek pár napig a palotában maradnak. A kisbaba megszületése után pedig a titokzatos lány egy kívánságát teljesíteni köteles a királynő. A szerződést vérrel pecsételték meg.

A tükör ekkor elsötétült. Minden szempár a vádlottra szegeződött. A tanács tagjai feszült beszélgetésbe kezdtek. Végül a főbíró a királynő felé fordult:
-Egy kikezdhetetlen szerződés megkötését láthattuk. De mi volt a kívánság?
-A királynő áldott állapotba került. A segítségemmel. Kilenc hónapig lestem minden kívánságát. Füvekkel, levekkel óvtam gyermeke egészségét, hogy a legjobb időszakban jöhessen világra. Nem így történt. Túl korán született meg. Nem tudtam megakadályozni. Ahogy a királynő halálát sem.
-De mit akart? Mi volt a kívánság, amely nem teljesülhetett?
-A hercegnő túl korán jött a világra. Nem teljesítheti be sorsát. A szerződés így semmissé lett.
-Királyságunk trónörököseként jobb sorsra volna tán érdemes?
-Ugyan már! Hófehérke boldogabb volna parasztlányként.
A terem falairól a felháborodás visszhangzott. „Felségsértés! ” „Átkozott... ” „Hogy merészeli! ”
-Talán a vádlott megfeledkezett arról, kiről beszél ilyen sértően.
-Nem tisztelt tanács. Bárkinél jobban ismerem Hófehérkét. Ott voltam minden lépésénél. Ott kellett lennem. Az én felelősségem volt megakadályozni a baleseteket. Mert csak én tudom, mire képes. A leendő királynő olyan varázserővel jött a világra, amelyet senki elképzelni sem tud. Ám nincs tisztában az erejével, ahogy sok más dologgal sem.
-Azt akarja talán elhitetni a tanáccsal, hogy Hófehérke varázsló?
-Nem. Nem varázsló, csak birtokolja az erőt. Ám sosem tanulhatta meg azt irányítani.
-Hogy érti ezt?
-Sajnos felfoghatatlanul buta szegény.

Ekkor többen felálltak, kiabáltak, ordítoztak. A Gonosz Királynő őrei lincseléstől tartva a vádlottat kellett védjék. Hosszú percekig nem sikerült rendet teremteni. Végül a varázserő elcsendesített mindenkit.
-Tisztelt tanács! Hihetetlennek hangzik tudom, de minden cselekedetem arra irányult, hogy Hófehérkét és környezetét megvédjem. Hogy a királyság egysége ne szenvedjen csorbát.
-Talán tagadja, hogy rongyos ruhákban járatta és dolgoztatta szegény árvát?
-Képtelen volt elviselni a selyem és a drága kelmék érintését. Hisztériás rohamot kapott tőlük. A tanítóitól pedig rendszeresen leszökött a konyhalányok közé vagy a madarászhoz. Állandóan a galambokon járt az esze. Egyszer fel is robbantotta az egyiket.
Némán ordítozó, öklöt rázó emberek tömege hadonászott a teremben a kijelentésre.
-S azt tagadja-e, hogy a királyi vadászt bérelte fel Hófehérke meggyilkolására? Hogy a szívét kérte bizonyítékul?
-Éveken át másból sem állt az életem, mint a királykisasszony vigyázásáról. Belefáradtam. Se alvás, se nyugodt étkezés. A szexről ne is beszéljünk. A vadász kitartóan csapta nekem a szelet. Kétségbeesésemben megpróbáltam végleg megoldani a problémát. Mert varázserő nem fog a királylányon.
-Ha ez igaz, miért akarta becsapni a vadász egy vadkan szívével? Ő, aki gyengéd érzelmeket táplált Ön iránt?
-Bepróbálkozott. Hosszú hónapok vágyakozása után talán ez érhető. De átláttam rajta.

Az egyik katonának csörömpölve esett a kőpadlóra a kardja.
-És a törpék házába miért ment el többször is? Megszabadulhatott volna a terhes felelősségtől.
-Szegény törpék maguk üzentek nekem, hogy rettegnek a saját házukban. Ha gondolják, megmutathatom az egyik tükörüzenetet. - mondta a vádlott és már villant is a fény.
-Királynő! Kérem, segítsenek nekünk. Vége a nyugodt életünknek. Alig van már ép bútorunk, napok óta nem alszunk... - mondta az egyik szakállas törpe kétségbeesve.
-Ez azt hiszi, hogy tud főzni! Kuka majdnem belehalt a levesébe! - kiabált be a vonalba egy másik.
-Állandóan énekel és az állatokkal beszélget.
-Már azok is félnek tőle. Pár napja az égbe repített egy kisnyuszit. - szólt a háttérből egy remegő hang.
-Állandóan virágot szed, nem lehet kibírni a házban... ááápciii...
Ekkor nagy robajlással, a kép darabokra esett, mintha egy bútordarab zuhant volna a tükörbe.
-Az utolsó Hapci volt. - mondta a királynő sajnálkozva és fejét csóválva.
-A szorító öv, az altatóval átitatott fésű és a kábító alma is csak azt a célt szolgálta, hogy Hófehérkét hazaszállíthassam. Megmentve ezzel a törpéket és az ártatlan faunát.
A döbbent csendet kihasználva folytatta.
-Be kell látniuk Hölgyeim és Uraim, tisztelt tanács, rengeteg munkám volt abban, hogy a királylányról, Hófehérkéről ennyire hízelgő kép alakuljon ki a köztudatban. Szeretett hercegnőjük sajnos nem képes az országot irányítani. Boldog lehet, a királyi vérvonal fennmaradhat, ha gyámságom és gondos odafigyelésem továbbra is lehetővé teszik. Felelősséggel tartozom e gyermekért, mintha a sajátom volna.
-Nem értem! Miért tették a törpék őt az üvegkoporsóba? - motyogta az egyik magáról megfeledkező katona félhangosan.
-Szegények azt hitték valóban halott.
-S ki volt a hős férfiú, aki szerelmes csókjával felébresztette a hercegnőt? - kérdezte a főbíró izgatottan.
-Tisztelt tanács! A vadász azóta is reménykedik...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Mese
· Írta: talina
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 20
Jelenlévők:
 · Magyar Anita


Page generated in 0.0391 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz