Rátok hagyom majd a sárgarigó dalát,
a rózsalevélről gyöngyöző harmatom;
nyárvégi tücsköket zenélő pamlagon...
ahol most éjente koncertjük hallgatom.
Forró zápor nyomát lábbelitek talpán...
fagyott háztetőkön csillámló porhavat -
egy kismókust, amint faágakon szalad,
hogy emlékeztessen: ilyen, aki szabad.
Rátok hagyom majd a szivárványút ívét,
hisz (csalogat, bűvöl) indulnátok rajta;
... kicsit rácsúsztatom akkor a házakra,
s tarka könnyem árka ki sosem száradna.
Aggódó szavaim, mint pillangók tánca...
megrebbennek olykor szerte elmétekben -
itt maradtam mégis, dolgom elvégeztem
... az örökség belül, bennetek létezzen.
Megjegyzés: (2017. augusztus-szeptember)