Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hagyaték

, 231 olvasás, lambrozett , 2 hozzászólás

Szeretet

Rátok hagyom majd a sárgarigó dalát,
a rózsalevélről gyöngyöző harmatom;
nyárvégi tücsköket zenélő pamlagon...
ahol most éjente koncertjük hallgatom.

Forró zápor nyomát lábbelitek talpán...
fagyott háztetőkön csillámló porhavat -
egy kismókust, amint faágakon szalad,
hogy emlékeztessen: ilyen, aki szabad.

Rátok hagyom majd a szivárványút ívét,
hisz (csalogat, bűvöl) indulnátok rajta;
... kicsit rácsúsztatom akkor a házakra,
s tarka könnyem árka ki sosem száradna.

Aggódó szavaim, mint pillangók tánca...
megrebbennek olykor szerte elmétekben -
itt maradtam mégis, dolgom elvégeztem
... az örökség belül, bennetek létezzen.



Megjegyzés: (2017. augusztus-szeptember)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 5
Kereső robot: 11
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Divima
 · galamboki
 · Ifjabb_Tok
 · jeneyi
 · Öreg


Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz