Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Neves(s)

, 286 olvasás, P.Palffy_Julianna , 8 hozzászólás

Somolygó

Finghli Lajos a kösmödi varroda beszerzési igazgatója, világéletében utálta a nevét, és régóta foglalkoztatta a változtatás, ám mindig közbejött valami, hol az érettségi, hol a diploma, hol egy éppen esedékes munkahely lehetősége, így csak halogatta a cserét. Pályája során egyre feljebb lépett a ranglétrán, csak a neve keserítette napjait.
Mikor a kösmödi varroda beszerzési igazgatója lett – szinte csak női munkaerőkkel körülvéve –, a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy az említett kellemetlenséggel foglalkozzon. Hamar bedolgozta magát a vezetőség tagjai közé, és minél jobban beilleszkedett, annál nagyobb távolságot tartott a beosztottaktól. Fennhéjázó, piperkőc modora nem segítette a dolgozók által kialakított népszerűségi indexen való előkelő helyezésben, de ez egy cseppet sem érdekelte. ”A plebsz csak plebsz, nem vegyülünk velük! ” – szokta volt mondogatni magának otthon, a tükör előtt. Névváltoztatási tervéről először kevesen tudtak, de egy ilyen helyen nem maradhatott titokban semmi. Ha nagyon belegyalogolt valakinek a lelkébe, akkor azonnal műsorra került becses aláírása, és jól kifigurázták a háta mögött.
Hetek óta rebesgették, hogy Lajos jegyben jár, és csak innen-onnan hírként cseppent egy-egy információ a leendő aráról. Többen tudni vélték, hogy a hölgy hasonlóan beképzelt mint a párja, ezért nem is keltett meglepetést, amikor megjelent a varroda jubileumi rendezvényén.
Tökéletesen összeillettek. Nem vegyültek.

A két varróműhelyt szokatlanul nagy összetartás jellemezte, ha az egyik elmaradt, a másik azonnal besegített. Köszönhetően a műhely fiatal, és talpraesett vezetőnőjének, a lányok, asszonyok között szinte soha nem fordult elő összetűzés, a legkisebb szálkát is azonnal kihúzták, nem engedték gennyesedni a sebet. Sokkal inkább jellemző volt rájuk a nevetés, az egymásra figyelés. Persze nem maradhatott ki az ő életükből sem az élcelődés, a csipkelődés, de arra vigyáztak, hogy akarattal ne bántsák egymást. A gépmesterek, fiatalok, idősek egyaránt tisztelték a lányokat, és nagyon jó viszony jellemezte a kapcsolatukat. Ugrottak, ha kellett, hiszen az ő fizetésük is azon múlott, milyen minőségben, mennyiségben teljesítenek a varrodában. Itt nem lehetett okos bájgúnár senki, legfeljebb szépfiú. Ha bárkinek baja volt, beült a lányokhoz tíz percre beszélgetni, aztán kisimított homlokkal ment vissza a helyére dolgozni.

Közeledett a karácsony, és az ünnepi készülődés öröme, vidámsága ott ficánkolt a lányok között, mintha csiklandozták volna őket. Repült az idő, haladt a munka – bár nyakig ültek benne –, de még egy leesett cérnagombolyagon is nevetni tudtak. Ebbe, a szinte már fékezhetetlen jókedvbe robbant a hír: Lajos nevet változtatott! A varrodában, az ebéd utáni kávét kortyolgatták, amikor a hírhozó – a raktár vezetője – belépett. Komoly arca nyugtalanságot keltett, de alig bírta pár másodpercig, és fülig érő szájjal közölte:

– Szeretett főnökünk Finghli Lajos a tegnapi napon nevet változtatott, és mától – itt kivárt két lélegzetnyi időt –, Finghli Alajosként tisztelhetjük őt!

Mint egy beakadt film, az idő megállt, ám a következő pillanatban olyan gurgulázó, egyre erősebben terjedő nevetés lett úrrá a szobán, hogy azt semmi nem állíthatta le. Repkedtek a „jaj az oldalam”, a „nem bírom”, az „édesjóistenem”, „megpukkadok” kiszólások, ahányan voltak annyi felé dűltek, igazi állkapocsfájásig gyötrő kacagóroham vette kezdetét. „Fing…, La…, helyett… Alajos? ” – nyögték a derekukat fogva hosszú perceken keresztül.

– Igen, a menyasszonya kérésére! – tett rá még egy lapáttal a férfi, aki ezzel végleg kiszabadította a dzsinnt a palackból, mert azon a délutánon nem maradt szem szárazon a nevetéstől, a felszabadult, már-már illetlenül is röhögésnek nevezhető őrület tanyát vert a varroda falai között.
A későbbiekben elég volt csak annyit mondani egy lepunnyadt, rosszkedvű napon, hogy „alala”, és a lányok elfelejtve a bosszúságot, nevetve hajoltak újra a munkájuk fölé…



Megjegyzés: ppj
2017.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Próza
· Írta: P.Palffy_Julianna
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 131
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 148
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1036 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz