Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jer…

, 211 olvasás, eszgyé , 8 hozzászólás

Magány

Mit sem változott a szín,
ismerős múlt és jelen,
jer, sétálj egyet velem,
már úgy nyomaszt ez őszi kín!


Én nem tudok elbúcsúzni,
hiába próbáltam sokat,
hiányod kabátot bontogat,
hogy könnyen tudj hozzám bújni.

Vihar dúlta életünk, tudom,
gondolkozhattunk rajta bőven,
régen én- most te rejtezel előlem,
süvít a szél, kacag borúmon.

Érzem, egyedül vagy te is,
a lélek szomjas, ölelésre vágyik,
egy padon ülni együtt, sokáig,
s csillagot válogatni reggelig.

Kezdjük el újra megint,
hisz ismerős múlt és jelen,
jer, sétálj egyet velem,
már úgy nyomaszt ez őszi kín!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: eszgyé
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 16

Page generated in 0.02 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz