Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Olyan kéket játszó

, 404 olvasás, northman , 9 hozzászólás

Abszurd

Sziget
Sosem váltam partot érő hajóvá
távoli sziget lettél
(milyen szomorú szó: ájlend)
Most kettőnk óceánja
keletre néző partokat mos.

Vadon
Sosem váltam ébredő erdővé
méregzöld mohapárna lettél
(milyen szomorú: avarba forduló)
hulló levelek koboldja lettem én
őszt lehelő hajnali szarvasok botlanak belém.

Idő
Sosem nyugtatott párnáján a múló idő
hol rohanva tépte karom hol harapott lustán
(milyen szomorú: kattog a vekker monoton)
elmúlás plakátjai koszos mozik ajtaján
este húzza összébb a házakat.

Szerelem
Karnyújtásnyira a szégyenlős térdek
(milyen szomorú: karomszerű ujjaim nem érnek el)
Vágy öklei vágják reszkető testemet a falhoz
mély lélegzetet kíván a száj lélegzetet a torok
kérdőjelekkel szaggatott morze kopogás a fejemben.

Ablak
Erdőket néz vagy dombokat zár magába
(milyen szomorú: megmutatja vagy rabul ejti a tájat)
Azok a hegyek már a szívemtől a csontjaimig érnek
látóhatár vagy szemek mögötti fátyol
Jobb volna ha rám zárnál mindent de tényleg.


Még felépülnék mint afféle ház
olyan kéket játszó tetővel igen
avval a fél utcányi büszke erővel
liftakna lélekkel fel és le újból
zsalugáter szemekkel hallgatag
nézem ahogy a lábazatra vizelnek a kutyák.



2017. szeptember 11.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 4
Kereső robot: 7
Összes: 21
Jelenlévők:
 · engs
 · Kisci
 · PiaNista
 · Tollas


Page generated in 0.0238 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz