Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Parázzsá csitult

, 241 olvasás, mermaid , 4 hozzászólás

Hiányzol

Lángok ölelte katlan volt lelkem,
tűzvörösbe játszó fény, ami fáj,
vagy tán kápráztató angyali táj.
Szikraeső özönlik most bennem.

Parázzsá csitult, bárhogy szerettem,
eltűnt ki meggyújtja, nincs aki vár.
Szegény kis szobám kietlen, sivár,
tüzemet rég hamuba temettem.

Füstje kaparja, szorítja torkom,
könnyem is hullik - magamban mondom:
aludj, s álmodban az ő képe vár!

Majd ha az őszből siklunk a télbe,
felnézek lentről a magas égre
- ott a tűzgyújtóm, onnan néz le rám!



2015. október 16.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Szonett
· Írta: mermaid
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Fatyol


Page generated in 0.0385 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz