Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szív koldus

, 400 olvasás, maximum , 1 hozzászólás

Évforduló

Látom halványan aszott alakodat,
szelíd dallamként hallom hangodat.
Emlékek hada jön felém kísértetként,
rám rakják vándorbotod terhét apránként.
Képek elevenen mocorognak, jajgatnak,
sínylő sorsod láncai magukkal rántanak.
Pillantásod nem engem keresett,
kóborló alkalmak ragadtak el tőlem.
Társaságod üres üvegek, elfelejtett bánatok,
hamvadó cigarettavégek, füstös arcok,
szelíden pislákoló hazugságok álarcai voltak.
Álmatagon ringatózva eveztél hajódon,
kezedben a szíveddel mentél koldulni.
Könnyek gyűltek szemedbe mielőtt,
végleg elmentél köszönés nélkül.
Cipelem a fájdalmad szív koldus,
vérben ázó gondolataim
kötélként rád tapad.


Megjegyzés: 2017. július 17. kedd-2017. szeptember 7. csütörtök

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Évforduló
· Kategória: Vers
· Írta: maximum
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 338
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 367
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2213 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz