Dívaként búcsúzik a nyár,
még virágszőnyegen suhan,
kihívóan kacérkodik,
mosolyog titokzatosan.
Színpompás ruhában táncol,
szemében huncut ragyogás,
boldogság bimbója bomlik
arcán kései hervadás…
Fényözön vállamra csordul,
bágyadttá tesz a forróság,
szellő szárnya ritkán rebben,
fákra fészkel a tarkaság.
Köröttem érett gyümölcsök
édes illata lengedez,
csorduló nektárlevében
pezsgő íz, nyelvemen evez.
Nyár zamatját most is érzem:
fotóalbumnyi utazás,
csodás élmények aszúja
bódít, feltüzel fura láz.
Megjegyzés: Ligeti Éva
2017. 01. 01.