Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyári utóíz

, 224 olvasás, leka , 2 hozzászólás

Természet

Dívaként búcsúzik a nyár,
még virágszőnyegen suhan,
kihívóan kacérkodik,
mosolyog titokzatosan.

Színpompás ruhában táncol,
szemében huncut ragyogás,
boldogság bimbója bomlik
arcán kései hervadás…

Fényözön vállamra csordul,
bágyadttá tesz a forróság,
szellő szárnya ritkán rebben,
fákra fészkel a tarkaság.

Köröttem érett gyümölcsök
édes illata lengedez,
csorduló nektárlevében
pezsgő íz, nyelvemen evez.

Nyár zamatját most is érzem:
fotóalbumnyi utazás,
csodás élmények aszúja
bódít, feltüzel fura láz.


Megjegyzés: Ligeti Éva
2017. 01. 01.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 9
Összes: 22
Jelenlévők:
 · boszorka
 · gszabo


Page generated in 0.0374 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz