Ráncosra gyűrött párnád, emléke izzó testednek,
Nyugalom, és béke szigete az ágyad.
Benne forog a gondolat, s megremeg,
ahogy te is teszed, ha kéjben fürdeni látlak.
Becsül az éj, mindig becsüllek én is.
Születő idők; nappalok-éjjelek érted forognak.
Megmaradsz bennük, kereslek végig,
lenyomata vagy a legszebb dolgoknak.