Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szeptember

, 202 olvasás, Jacko , 0 hozzászólás

Sors

A tó partján ültem ma ismét
a felhők foszló fátylán át
szűrődött
arcomra a fény
már sápadt volt
de még melegített
a nap áldott sugara
ahogy jött felém
ezen a
szeptember
elején
korai lesz az ősz
rémlenek
bennem régi vers sorok
a völgyben a nyíló nyári virágok
az ablak előtt
gesztenye tüskés angyalok
és erőltetett menetben
a halálra várók
akiket az a szeptember is
ott felejtett még
mindszentek előtt
most béke van még
ne féljetek
a világot
nem égethetik meg
őrült emberek
mert akkor rájuk is pusztulás
vár
ezért nem teszik
előbb ősz jön még és
szerelem csodák
asszonyok édes csókjának az íze
és az erjedő must szaga
amit messze hord a szél
ne féljetek
csak óvjátok egymást
és a világot
akkor is
ha vad viharokkal zord hideggel
mégis egyszer megjön a tél

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Jacko
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 23
Jelenlévők:
 · Tiberius


Page generated in 0.0515 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz