Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A Legzsuzsannábbnak!

, 236 olvasás, gszabo , 2 hozzászólás

Szerelem

A Legzsuzsannábbnak!

Kezdőbetűkkel


A nevedet nem mondta többször, senki más,

Legalább tízezer, névbe zárt vallomás.

Elsuttogva halkan vagy csak úgy magamban,

Gondolatban Előled, Feléd futottam!

Zavaros levelekkel, mondd, mire mentem?

Suta kis versekkel végleg eltemettem,

Utolsó, halvány kis reményét a csóknak,

Zár-nyitját elrejtett, édes titkaidnak.

Segíts, hogy ne fájjon, gond nélkül elégjen!

Adj erőt arra, hogy többé már ne kérjem,

Nézz rám Kedvesem, egy kissé szelídebben,

Ne küldj el egyből, én ezt kérném, ha néha,

Álmomban érezném csak egy pillanatra

Belopóznék halkan csodás karjaidba.

Belesimulva így, kedves titkaidba,

Nézz rám akkor kérlek akkor, ahogy én szeretném,

Amire én vágyom, akkor azt tehetném,

Kudarcaim végre, végleg elfeledném.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gszabo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 6
Kereső robot: 14
Összes: 46
Jelenlévők:
 · alfabata
 · Bánfai Zsolt
 · bArthAKata
 · BFanni
 · hazugsagok
 · PiaNista
 · zitaolah


Page generated in 0.0997 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz