Navigáció


RSS: összes ·




Dal: Kapaszkodások

, 152 olvasás, túlparti , 3 hozzászólás

Ezerszín

Mer’ minden, mindenki csak kapaszkodik
Akit szerethet, az nagyon abba
Jan Jingbe
Jing, mindig csak Janba.

Mer' nem tudna lenni
Semmi, és senki
Végül,
Magában annál "másik" nélkül.

Kapaszkodik hajléka hajléktalanba,
Világos vonzódik sötéthez,
Kapaszkodik a függöny hűvös huzatba,
Szárnyazott madár gyilkos söréthez.

Mer' nem tudna lenni
Senki, de senki
Kimondom végül,
A nagyon-nagyon kívánt "másik" nélkül.

Mer’ minden, mindenki csak kapaszkodik
Akit szerethet, csak nagyon abba
Jan Jingbe
Jing, mindig csak Janba.

Kapaszkodik tavaszi rét langyos esőbe,
Termés kaszába,
Ember imádott nőbe,
(Gondolja, lehetne mégis, hátha...)

Már minden, mindenki csak kapaszkodik
Akit szerethet, mindig csak abba,
Jan Jingbe
Jing, mindig csak Janba.

Mer' kimondom, nem tudna lenni
Semmi, és senki
Végül,
Magában az olyan megkívánt” másik" nélkül.

Kapaszkodik a nád nyári zivatarba,
Rigó fészkébe
Mások Avatarba,
Szegény segélybe...

Me’r minden, mindenki csak kapaszkodik
Akit szerethet, nagyon csak abba:
Jan Jingbe
Jing senki másba, csak Janba.

Mer' nem tudna lenni
Semmi, és senki
Végül,
Egyedül, annál a "másik" nélkül.

Munkás munkához
(A gyerek éhes.)
Húsvéti bárány a késhez,
Miniszter bársonyszékhez.

Már minden, mindenki csak kapaszkodik
Akit szerethet, mindig csak abba,
Jan Jingbe
Jing, mindig csak Janba.

Mer' kimondom, nem tudna lenni
Semmi, és senki
Végül,
Magában a "nagyon-nagyon másik" nélkül.

Barom igához,
Hajtó ostorhoz
(Ő napfogyatkozáskor
Üveget kormoz.)

Már minden, mindenki csak kapaszkodik
Akit szerethet, mindig csak abba,
Jan Jingbe
Jing, mindig csak Janba.

Mer' kimondom, nem tudna lenni
Semmi, és senki
Végül,
Magában a "nagyon-nagyon másik" nélkül.

Papír a vershez,
Gondolat papírhoz,
Festmény kerethez,
Temető sírhoz.

Már minden, mindenki csak kapaszkodik
Akit szerethet, mindig csak abba,
Jan Jingbe
Jing, mindig csak Janba.

Mer' kimondom, nem tudna lenni
Semmi, és senki
Végül,
Magában a szeretett "másik" nélkül.

Vak a sötéthez,
Látó a fényhez.
(Pedig vakítja,
Árnyékra éhes.)

Már minden, mindenki csak kapaszkodik
Akit szerethet, mindig csak abba,
Jan Jingbe
Jing, mindig csak Janba.

Mer' kimondom, nem tudna lenni
Semmi, és senki
Végül (Csillagom édes!)
Magában a "nagyon-nagyon másik" nélkül.

Már minden, mindenki csak kapaszkodik
Akit szerethet, mindig csak abba,
Jan Jingbe,
Jing, mindig csak Janba.

Mer' mondom, nem tudna lenni
Semmi, és senki
Végül (Csillagom édes!)
Magában a "nagyon-nagyon másik" nélkül.

Kapaszkodik kapualj, fázós szerelemhez.
Fény a sötéthez, Csillagom-édes
Forró gesztenye üres zsebhez,
Mer már mindenki éhes...

Már minden, mindenki csak kapaszkodik
Akit szerethet, mindig csak abba,
Jan Jingbe
Jing, mindig csak Janba.

Mer' kimondom, nem tudna lenni
Semmi, és senki
Végül (Csillagom édes!)
Magában a "nagyon-nagyon másik" nélkül.

Felhők a szélbe,
Szél meg hajadba,
Könnycsepp szemedbe,
Egy pillanatra

Mer fura ez az éjszaka ma itt,
Minden olyan Szentiván!
Jó ám! Hogy mindenki kapaszkodik!
Talán...

Mer minden, mindenki csak kapaszkodik,
Akit szerethet, nagyon abba
Jan Jingbe
Jing őrülten csak Janba...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Dal
· Írta: túlparti
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 31
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0526 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz