Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Tíz nap boldogság

, 210 olvasás, Menda , 0 hozzászólás

Boldogság

Október végén már nem nyílnak virágok. Egy különleges példánynak azonban ekkor akadt kedve a kibontakozásra. Tavasszal még csak bimbódzott, lassan-lassan teltebb szirmokká fejlődtek a gyenge sziromlevelei, nyáron megerősödött, ősz közepére pedig kinyílt. Hogy hogyan is történt mindez? Elmesélem.

Valamikor az emberek nemcsak pénzért dolgoztak. Ha azt akarták, hogy környezetük szebb legyen, akkor önként és néha dalolva is, szabad szombatjukat feláldozva tettek a közért, szebbé tették lakóhelyüket vagy akár tágabb lakókörnyezetüket is. Így történt ez két fiatal szív esetében is, amikor feletteseik hívó szavára hallgatva jó kedvvel festegették a helyi óvoda kerítését. Szép pirosra, ami hasonlított az éppen nyíló tulipán színére.
Szemben festettek egymással, hogy beszélgetni is tudjanak. Néhány hónapja dolgoztak csak ugyanazon a munkahelyen. Munkakapcsolatukon nem érződött semmi különlegesség, pedig az ő kapcsolatuk igenis az volt. Régen kinézték már egymást maguknak. Szabad óráikban önfeledten ábrándoztak a másikról. Amikor szemük egymásra villant, hirtelen elkapták a tekintetüket a másikról. Mindketten tapasztalatlanok és ártatlanok voltak a szerelem terén. De azon a verőfényes áprilisi délelőttön igencsak megeredt a nyelvük. Annyira jól elbeszélgettek egymással, hogy közben észre sem vették az idő múlását, ügyesen kész lett a kerítés is. Egykedvűen indultak hazafelé, azon búslakodtak mindketten, hogy milyen sok idő van még hétfőig, amikor újra láthatják egymást.

A következő héten a délutános műszakba jártak, a nap végén a fiú félénken megkérdezte a lányt:
- Autóval vagyok, hazavihetlek?
Ha tudta volna, hogy milyen régóta vár már a lány erre a kérdésre, akkor már hetekkel előbb feltette volna. A válasz természetesen igen volt. A röpke távolság miatt hamar hazaértek, de csak nem akaródzott kiszállniuk az autóból. Jó ideig beszélgettek még, aztán a lány feltette azt a költői kérdést, hogy mivel tudná viszonozni a hazahozatalát. Választ nem kapott, csak mély szembenézést. Mit is tehetett volna. A fiú szájára egy puszit adott, ami aztán átváltozott első csókká. Ettől a naptól számolták kapcsolatuk kezdetét.

A nyár hamar elszaladt, találkozásaik egyre sűrűbbé váltak. A szerelmespár azt vette észre, hogy elkezdték tervezgetni a jövőjüket. Lakás, gyerekek, autó és minden, amit egy ifjú ember szeretne. Nyár végén felkeresték a székes fővárost és megvásárolták a hitvesi gyűrűket. Eljegyzésükön kitűzték a lakodalom napját. Nem tették át a következő évre, október végén óhajtották megtartani. A fiú már igencsak benne volt a korban, harmincegyedik évét taposta. Menyasszonya éppen csak betöltötte a húszat. Falusi viszonylatban nagy mulatságot rendeztek, mindenki jól érezte magát. A menyasszony és a vőlegény a fellegekben járt a boldogságtól. Olyannyira, hogy másnap délben már útra is keltek nászútjukra.

A hotelszoba teraszáról az előttük kanyargó Dunára vethették pillantásukat, kicsit jobbra nézve a Margitsziget látványa tárult eléjük. Kevésszer gyönyörködtek ám benne, inkább egymás szemében keresték a csodát és valahányszor bele néztek meg is találták. Nem tudtak betelni egymással. Soha nem látott dombokon, lankákon jártak, felfedezték egymás erogén zónáit, testtájait. Megtalálták, amit kerestek egymásban, a szerelmet, az igazit, amit csak egyszer lehet megtalálni. Gondolataikat nem pazarolták az otthoniakra, eszük ágában sem volt másra gondolni, csak egymást szerették volna boldoggá tenni. A nappalok és az éjszakák egybemosódtak. Nem volt gondjuk semmi másra, csak egymásra figyeltek és csak rózsaszínben látták a világot.

Aztán amikor már úgy gondolták, hogy némi friss levegőre is szükségük van nyakukba vették a várost és a menyasszonytánc alatt keresett pénzmagot gondosan elköltötték. Mindenféle ruhaalkalmatosságot kapott az ifjú ara, aki alig bírt betelni a sok szép holmival. A haja még sohasem volt begöndörítve, ami akkoriban igen nagy divat volt. Férje kérésére elment egy fodrászszalonba és megszépülve jött ki onnan kedvese legnagyobb csodálatára. Egyik este a Vígszínház neves darabjára vettek jegyet, utána pedig cigányzenész húzta nótájukat vacsorájuk elköltése közben. Másnap vízilabda meccsen szurkoltak és utána a Margit szigetet fedezték fel. Vasárnap a Mátyás templomban misét hallgattak. A legjobban mégis hotelszobájuk négy fala között érezték magukat. A mosoly és a vidám kacaj tíz napon át volt a társuk, szomorú szó el nem hagyta ajkukat. Itt nyílt ki teljesen az a különleges virág, amely egyszer nyílik az életben. Ekkor volt a legszebb és a legboldogabb a fiatal pár.

De sajnos minden véget ér. Mint ahogy véget ért ez a csodálatos szerelmes tíz nap is. Nem akartak hazamenni, de nem tehettek mást. Várta őket a család, a munkahely és a nagybetűs élet. Az élet, ami soha többé nem tartogatott számukra ilyen önfeledt és kellemes egymásba olvadást. E felejthetetlen napok emlékéből táplálkoztak sok-sok éven keresztül. Ám egyszer minden táplálék elfogy…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Boldogság
· Kategória: Memoár
· Írta: Menda
· Jóváhagyta: Aimee

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 4
Kereső robot: 8
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Divima
 · galamboki
 · GoldDrag
 · Öreg


Page generated in 0.0237 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz