Nézd mily csendes a tenger, rászakad ez a mennyei béke.
Csak bennünk dúlnak az égiek oly nagy viharú haragokkal.
Mondd, miért történt ez velünk, ki érti meg,
ha a szívet a féltés magának kiragadja?
Száz virággal éledt a nyár, szerelem is a szívünkben.
Tarka pillangók szálltak, öleltek át, ránk fontak minden szépet a nyárból.
Könnyű léptekkel jártunk, hittük, hogy nem lehet már soha vége,
mert napjainkat áldás, az éjszakákat béke ölelte lágy hullámokkal, szél dúdolással csábítón, mint dallal a szirének.
Majd ártó felhők gyülekeztek, s takarták a napot is előlünk.
Torz gondolatokkal mérgezve meg a szépet, és
taszított a sötétbe az édeni fényből.
Miért hagytuk hogy így legyen? Tudom, hogy van remény, és valahol bujkál a pisla fénye annak a jónak,
amit oly szeretettel kellene védeni-óvni.
Csitulj vihar, ne háborogj lélek!
Bennünk bíznak az istenek, bennünk gyullad
az angyalok fénye új szerelemre..
Online látogatók:
Látogató: 38
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19 
Összes: 58
Jelenlévők:
