Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lelkek viharában

, 199 olvasás, barnaby , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

Nézd mily csendes a tenger, rászakad ez a mennyei béke.
Csak bennünk dúlnak az égiek oly nagy viharú haragokkal.
Mondd, miért történt ez velünk, ki érti meg,
ha a szívet a féltés magának kiragadja?

Száz virággal éledt a nyár, szerelem is a szívünkben.
Tarka pillangók szálltak, öleltek át, ránk fontak minden szépet a nyárból.
Könnyű léptekkel jártunk, hittük, hogy nem lehet már soha vége,
mert napjainkat áldás, az éjszakákat béke ölelte lágy hullámokkal, szél dúdolással csábítón, mint dallal a szirének.

Majd ártó felhők gyülekeztek, s takarták a  napot is előlünk.
Torz gondolatokkal mérgezve meg a szépet, és 
taszított a sötétbe az édeni fényből.
Miért hagytuk hogy így legyen? Tudom, hogy van remény, és valahol bujkál a pisla fénye annak a jónak,
amit oly szeretettel kellene  védeni-óvni.

Csitulj vihar, ne háborogj lélek!
Bennünk bíznak az istenek, bennünk gyullad
 az angyalok fénye új szerelemre..

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 5
Kereső robot: 14
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Divima
 · engs
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Kovács Sándor


Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz