Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Önzés

, 214 olvasás, Venger_Debs , 9 hozzászólás

Sajgó lélek

önzésed tengerébe fulladok
és te nem dobsz nekem mentőövet
melletted akármilyen érző lény
csakis magányos pária lehet

zokogjak bár vagy legyek beteg
dehogy hat meg nem is érdekel
ehess ihass alhass hagyjanak
békén legyen meg a kényelmed

empátia együttérzés - ugyan!
számodra ismeretlen fogalmak
melletted az is kit állítólag
szeretsz felőled akár meghalhat

állhatsz majd döbbenten szeretteid
sírja fölött zokogva egyedül
jaj! magányos leszel te is egyszer
füledbe csak hideg szél hegedül

megtudod majd talán milyen érzés
mikor senki sem nyújt neked vigaszt
hideg szíved sötét szobájába
egyetlen mosoly sem hoz új tavaszt

nincs gyermeked - micsoda szerencse!
én ugyan nem fogok szülni neked
sírhatna szegény az apja után
megzavarná kényelmes életed

magányos lélek vagyok melletted
szomjas virágként lassan hervadok
üres ígéret csupán szerelmed
önzésed tengerébe fulladok

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Venger_Debs
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 27
Jelenlévők:
 · Kavics


Page generated in 0.0394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz