Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kacaj

, 211 olvasás, kyklopsz , 2 hozzászólás

Gondolat

Csak ült kint s halkan könnyezett,
szívével törölte némán
a múltat és a könyveket
leste, nem is nézett énrám.

Élete rég csak csordogált
a rozsdás kerekek között,
végtelen út kopott porát
itta és csendbe költözött.

Én is csak meredten néztem
és a szívem belefájdult,
nem veszíthetem el, még nem,
hisz összeköt minket a múlt.

Nem engedtem a félelmet
felülkerekedni ezen,
jó néhány dolgos hét eltelt
s győzünk majd, ezt üzenem.

Ma is a verandán láttam.
A virágok újra élnek,
lélegezhet mélyet bátran,
a holnap ismét igaz lett.

Ül előttem kint a padon
és nézi a naplementét,
átfúj a szél a kalapon,
de ez sem szegi kedvét.

Mért is búslakodna este?
Tele szíve boldogsággal,
mert végre ma megkereste
a remény. Majd egy virágdal

suhant felette az égen,
az arcára mosolyt rajzolt.
Éj-szeme, akár az ében
és gyermeki kacaja volt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 8
Kereső robot: 15
Összes: 43
Jelenlévők:
 · arttur
 · Bádogbögre
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · Divima
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Magyari Emese


Page generated in 0.0419 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz