Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Kacaj

2017-08-31 22:15:12, 245 olvasás, kyklopsz , 2 hozzászólás

vers, versek, gondolat, merengés, tűnődés, révedezés, álmodozás,

Csak ült kint s halkan könnyezett,
szívével törölte némán
a múltat és a könyveket
leste, nem is nézett énrám.

Élete rég csak csordogált
a rozsdás kerekek között,
végtelen út kopott porát
itta és csendbe költözött.

Én is csak meredten néztem
és a szívem belefájdult,
nem veszíthetem el, még nem,
hisz összeköt minket a múlt.

Nem engedtem a félelmet
felülkerekedni ezen,
jó néhány dolgos hét eltelt
s győzünk majd, ezt üzenem.

Ma is a verandán láttam.
A virágok újra élnek,
lélegezhet mélyet bátran,
a holnap ismét igaz lett.

Ül előttem kint a padon
és nézi a naplementét,
átfúj a szél a kalapon,
de ez sem szegi kedvét.

Mért is búslakodna este?
Tele szíve boldogsággal,
mert végre ma megkereste
a remény. Majd egy virágdal

suhant felette az égen,
az arcára mosolyt rajzolt.
Éj-szeme, akár az ében
és gyermeki kacaja volt.

Kinyomtatom