Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Már nem lehet…

, 166 olvasás, eszgyé , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Most már úgy kezdem minden mondatom
ezen túl mindig: „bocsáss meg kedves! ",
s legyen feletted égi, óvó oltalom
igazabb nálamnál, igazán szerelmes!

Mert megértél bennem, keserű gyümölcs:
azt a múltat ma már én is másképp látom,
mint a világot látja fáradt szemű bölcs,
visszaplántálnálak, óh, szakított virágom!

Mennék hozzád; de köztünk néma fal feszül,
szobád titkos, áthatolhatatlan kocka,
sötét ablakszemek, csönd, függöny lóg belül,
a száradt szó ott hever eldobva sarokba.

Felejtés lett jussom, eltemettél, vége,
megértél bennem, mint érik testben halál.
Alvadó szerelmed édes mézű vére,
s lelkem szövedéke lásd, egymásra talált!

Pillantásod űz még könny-gyöngyeiden át,
meghasadt szívem ver megháborodva.
Szép kebledre mászik újra mérges viperád
belé fúlni véled a fájdalom habokba.

Szomjazlak. Véred ittam veres bódulásig,
ajkaiddal játszva hamvas délelőtt,
szavainkat fűzve új született, másik,
szerelembe vittem a csöndes, büszke nőt.

Mennék hozzád ismét, hívó szódra várva,
megérinteném ma is finom kis kezed,
pillangót csókolva csöppnyi piros szájra,
színes álmot szórva, de már nem, nem lehet…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: eszgyé
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 36
Regisztrált: 5
Kereső robot: 50
Összes: 91
Jelenlévők:
 · BFanni
 · Horváth István
 · Nandus_Germanus
 · Romuald
 · VDavid


Page generated in 0.0825 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz