Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Háromszor három strófa

, 215 olvasás, eszgyé , 9 hozzászólás

Gondolat

Hitványan jövök hozzád ismét
drága múzsám, igaz egyetlenem,
kit kifosztottam álnok-gazul,
s hagytam árván, én, szégyentelen.

Szívemben azóta üvölt a gyermek,
„bolond! ”- zokogja könnye tengerén,
szirmaid selymét siratva hívna,
csak ruhád szegélyét érinteném!

Gömbölyű kavicsod őrzöm belül,
csiszolt gyémántból barna, szép szemed,
mosolyod párja hátha megkerül,
s újra együtt lehetnék veled!

*
Tizenévek múltak el nélküled,
gyengén viselve hűtlenségem terhét
leomlok előtted, szobrom puszta kövek..
szellőd cirógat, hűsítő emlék.

Vártál rám, tudom, hittél bennem,
ligetes parkok köreibe szőve
hímzett jövőt béleltél nekünk,
mígnem eljött szenvedélyünk ősze.

Most vélem szűköl a sors, rajtam
átgázolva részvétlen int, nevet,
feltámadt gyötrelmem kívánván
íratja a régvolt szonetteket.

*
Meztelen állok elődbe, kedves,
arcomon nincsen most maskara,
gyávaságom takar, mint átlátszó lepel,
de ajkamon a régi szerelmünk dala.

Vigyél hát magaddal utolsó táncba!
Lépéseid nyomán veled szökkenek.
Csak veled virágozhatom e szürke mába,
vérző szívem most is téged szeret!

Vigyél el magaddal olyan messze
csillagtalan éjek dús paplana alatt,
hogy titkos nyomunkat keresve
csókba fúljanak a bátortalan szavak!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: eszgyé
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 15

Page generated in 0.037 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz